10 hasznos parancs középhaladó Linux felhasználóknak

Ez a nagyon sokrétű parancs nem csak keresésre, hanem meghatározott keresési szempont alapján meghatározott művelet elvégzésére is alkalmas:

1. példa – Windows™-ból érkező fájlok végrehajtási jelzőjének eltávolítása

#! /bin/sh
cd $1                                   Az első paraméter egy mappa
find . -exec chown -R $2:$3 {} \;       2. és 3. paraméter: felhasználó és csoport
find . -type f -exec chmod -R 644 {} \; Jogosultságok beállítása fájlra 
find . -type d -exec chmod 755 {} \;    Mappák jogosultságai: keresés engedélyezve

A példa azt mutatja be, hogyan tud a find rekurzívan beállítani fájl (és mappa) attribútumokat.

A find lehetőségeit a kézikönyv oldal (man find) bemutatja. Nagyon hasznos példatár lehet: 35 Practical Examples of Linux Find Command.

	Megjegyzés
	A közölt példa nem a teljes szkript (ezt jelképezi a # [...] sor), ugyanis az elején alapos paraméter ellenőrzések vannak. Ez a tárgy szempontjából itt közömbös.

Habár ma már egyre elterjedtebb a HTML-alapú dokumentáció, a jó öreg man parancs még mindig nélkülözhetetlen. Sok esetben a kézikönyv oldalt alakították át böngészőben nézhető változatra: man(1) – Linux man page. Ugyanitt megnézhető az összes kézikönyv oldal: Linux man pages. A lap alján a keresett parancs első betűjére kattintva annak kézikönyv oldala lesz látható.

Aki szívesebben nézi a grafikus felületen rendszer paranccsal a kézikönyv oldalakat, ismerkedjen meg az xman programmal.

Ez a parancs már egy korábbi írásban is szerepelt, ott részletesebben. Magyar fordítása: 10 rendszer monitorozó parancs Linuxon, 5. ismertető.

Általában akkor van szükség a kill parancsra, ha egy program önállósítja magát és nem hajlandó kommunikálni. A használathoz szükséges ismerni a megszakítási paramétert is, mert a teljes szintaxis: kill -<szignál neve vagy száma> PID. A leírások általában felsorolják, így a részletesebb megismerésükhöz érdemes felkeresni: Kill Commands and Signals. Az egyes szignálok listázása (természetesen magyarázat nélkül) a kill -l paranccsal lehetséges.

Két lehetőségre külön is felhívnám a figyelmet:

• a killall paranccsal minden megadott nevű folyamat megszakítható:

  2. példa – Az összes mc folyamat megszakítása

  killall mc

   

• Ma már szinte teljesen átvette a szerepet a grafikus felület. „Lefagyott” program kilövéséhez nem feltétlenül szükséges terminált/konzolt nyitni és megkeresni a folyamat azonosítót, általában használ, ha az egérmutatót az adott program ablakába mozgatjuk, itt <Ctrl>+<Alt>+<Esc> billentyű-kombinációt nyomunk. Megjelenik egy halálfej, most az <Enter> megnyomására megszakad a program futása. Ha meggondoltuk magunkat <Esc> lenyomásával a megszakítást szakítjuk meg 🙂 .

A program a keresést a szokásos Linux útvonalakon (esetleg a PATH környezeti változóban megadott helyeken keres. Ha nem adunk meg hozzá opciót, akkor minden megfelelő fájlnevet kiír, például

3. példa – mc fájljainak keresése

$ whereis mc
mc: /usr/bin/mc /etc/mc /usr/lib64/mc /usr/share/mc /usr/share/man/man1/mc.1.bz2

A program használatához elegendő a kézikönyv oldalát megismerni (man whereis).

Ez a lakonikus megfogalmazás mindent elmond. A program kézikönyv oldala (man service) sem sokkal többet ír. Az egyes futási szintek kezeléséhez, egy program, szolgáltatás betöltéskor való beállítása vagy éppen kikapcsolása a különböző futási szinteken a chkconfig programmal lehetséges.

4. példa – Fut-e a xinetd

# service xinetd status
A(z) xinetd fut (PID =  3500) ...

Ha nem létező szolgáltatást adunk meg, a hibaüzenet mellett egy rövid segítséget is kapunk (mintha service -h parancsot adtunk volna ki).

Most a MINT community egy lapját kapcsolom ide: Use alias to create shortcuts for commands. Még kevés angol tudással is érthető, mit kíván szemléltetni.

Ha az összes definiált alias-t szeretnénk látni, a parancsot paraméterek nélkül kell kiadni: alias, ha egy konkrét alias tartalmára vagyunk kiváncsiak, akkor ezt kel paraméternek adni, de utána már nem szabad írni semmit. Például:

5. példa – df parancs szokásos opciói aliasként

$ alias df

alias df=’df -h -x supermount’

 

Ha particionált a lemez, külön kiírja a partíciók foglaltsági adatait. Az előzőekben bemutatott aliasban (df -h -x supermount) az egyes opciók jelentése:

• -h: „human readable”, azaz könnyen érthető érték megjelölést használ (pl. Gb)
• -x: az ezt követő felsorolás azokat a típusokat tartalmazza, amelyeket ki kell hagyni a kijelezendők közül; jelen esetben a ‚supermount’

Elég veszélyes parancs, ugyanis a Linuxban alapértelmezetten nincsen undelete lehetőség. éppen ezért szokták azt az aliast definiálni, ami tartalmazza a -i kapcsolót, mert így minden egyes törlendő fájlra rákérdez (-i: interactive=always ‐ mindig kérdezzen rá). Ezt ellensúlyozni lehet a -f kapcsolóval (-f: kényszerített mód, ha nem találja a törlendő fájlt, nem küld hibaüzenetet, emellett jó néhány kapcsoló, így pl. a -i hatását is felülírja).

	FONTOS! FONTOS! FONTOS! FONTOS! FONTOS
	Nehogy kipróbáld a következő példában szereplő parancsot!!! Következménye ugyanis a teljes rendszer kitörlése!!!

6. példa – Rendszergazda rémálma

# rm -rf /*

Ezzel a rendszerrel a továbbiakban „nem lesz gond”. A parancs ugyanis kérdezés nélkül (f) rekurzívan (r) kitöröl minden fájlt, kezdve a gyökérmappával (/).

Ez a parancs magát egy könyvtárat nem töröl ki, csak a tartalmát. Üres könyvtár törlésére az rmdir parancs szolgál.